Azért egy dolgot bánok kicsit. Vagyis jó eséllyel fogok valamikor 70 és a halál között. Mégpedig, hogy ha meg is volt az agyam hozzá, hogy valami olyasmit tanuljak, amivel megváltoztathatom a világot, nem tettem. Persze mit érne a világ megváltoztatása úgy, hogy nem igazán élveztem amit csinálok. Mondjuk ha elmentem volna Computer-Science-el foglalkozni, vagy Részecskefizikával. Esetleg Humán Dinamikával, Hálózatkutatással, biztos rájöttem volna a művészetnél társadalmi szempontból jelentősebb dologra. Mondom, szerintem meglenne hozzá a képességem. Csak nem tudnám azzal az elhivatottsággal csinálni mint a grafikát. Sőt, biztos többet tanultam volna ezekről, ha igazán élveztem volna az ezekkel járó kihívásokat. Szóval nem lettem hasznos tagja a társadalomnak. Egyfelől lustaságból. A rajzolás volt a könnyebbik út. Egyszerűbb mint beseggelni az ezekkel a dolgokkal járó tárgyi tudást. Másfelől mert tényleg ez volt mindig is ami a legtöbb boldogságot okozta és most is ez.
Na mindegy, szóval nem azt mondom, hogy rosszul döntöttem vagy ilyesmi. Csak úgy érzem a grafikának megvannak a korlátai.
0 komment:
Megjegyzés küldése