Van valami lélegzetelállító a mosogatásban. Meg úgy egyáltalán a mosatlan tányérok fizikájában. Szóval, hogy az embernek, ha elkezd egyszer mosogatni, szembesülnie kell a ténnyel, hogy sose fogy el a mosatlan edény, pohár, tányér stb. Ha életed végéig, egész a halálod napjáig minden nap 24 órán keresztül mosogatsz is, akkor se érsz a végére. Halálod után is marad mosatlan az utódaidra.
Persze miért van ez, azért mert úgy termeljük a mosatlant, ahogy a szemetet. Az létezésünk egyik mellékhatása. De mégis, ez valahol döbbenetes. Szembenézni a ténnyel, hogy sosincs vége. Minden nap felveszed a szivacsot, minden nap súrolsz, de mosatlan mindig marad. Ha elmosol mindent, de megszomjazol, azonnal újratermeled az Ellenséget.
A Pokolban szerintem nem nagyon meleg van, és a Sátán nem vasvillával üldöz a lángok között. Ellenkezőleg, egy szivaccsal és mosószerrel vár egy konyhában, a háta mögött a mosatlan edények és poharak végtelen hegyláncaival. Amiket persze nem csatolnak le rólad.
0 komment:
Megjegyzés küldése