Összességében

Ma reggelinél - vagy ebédnél? - megkérdezte Melinda, hogy nem hiányzik e nagyon az előző évi hangulat. Mármint a másik albérlet, az egyedüllét stb. És ezen azért elgondolkodtam. Na nem a válaszon, mert egyértelműt nem tudtam rá adni. Hanem inkább rácsodálkoztam a saját logikámra. Meg egyáltalán arra, hogy egy "hiányzik e?" típusú kérdésre milyen érzelmi reakcióim vannak. Illetve, hogy milyenek nincsenek.
Egyből azt kezdtem mérlegelni, hogy az amit veszítettem tavalyhoz képest, visszajött e valamilyen más formában. Szóval, hogy azokat a buliknak az elvesztését amiknek a végén két napig le volt engedve a redőny és megpenészedtek a tányérban a rántotta maradványok vajon mennyiben kompenzálja a jelen. Az a jelen, amiben reggel Melinda felhúzza a redőnyt és a narancssárga függönyön keresztül beömlő fényben szinte ragyog az alakja, a levegőben friss süti és kávé illat, én pedig friss vagyok és kipihent. Egyáltalán az, hogy ezek mennyire összehasonlítható dolgok?
Aztán végül arra jutottam, és ezt is mondtam neki, hogy az életem előző szakaszának is megvoltak a maga szépségei, amik éppen ezekben a torz, macskajajos másnapokban mutatkoztak meg. Illetve hát ennek a szakasznak is megvan a gyönyörűsége, a puszikkal, friss kávéval és reggelivel.
Na mindegy, ezt most azért mesélem el, mert ez talán egy jó hozzáállás. Annak látni a dolgokat, amik, és észrevenni, hogy egészen más dolgok is lehetnek ugyan annyira jók.
Így is úgyis mindennek megvan a maga szépsége és a vele járó árnyoldala. De talán az vezet el...hát kimondom, a boldogsághoz, hogy ezt egyszerűen tudomásul vesszük. Nincs abszolút tökéletesség és optimális állapot. Talán olyanok vannak, amikben a mérleg egyértelműen eldől egyik vagy másik oldalra. Ilyen volt a gimi, amit utáltam és persze megvoltak a szépségei, összességében mégse voltam elégedett. De ez a kulcsszó, hogy összességében. Összességében elégedettnek lenni a dolgokkal, ezt jelenti a boldogság. És én mantrázom azért magamnak, hogy nem vagyok közhelyes, nem vagyok közhelyes, nem vagyok közhelyes, nem vagyok...