20160402

Elszótlanodás


Az utóbbi időben nehezemre esik eljutni az írásra alkalmas állapotba, ami azért valljuk be, aggasztó. Nem szeretem mikor ennyire összetorlódnak a dolgok és az agyam egy folyamatos készenléti-géppé alakul, aminek két állapota van: dolgozós és ernyedten szétomlós.
Igazából kezdem látni, hogy amitől féltem, miszerint a felnőttlét elsekélyesedése az profizmus okozta elszemélytelenésdből következik, úgy kiderült, hogy inkább az időhiány tehet mindenről. Egyszerűen nincs időd önmagadnak lenni, vagy egyáltalán megélni önmagad valamilyen formában. Vagy ha van is időd, addigra annyira lemerülsz, hogy tulajdonképpen hiába. Ez is olyan dologgá lesz, amin tudatosan dolgozni kell, nem pedig olyasmi, ami adott.
Arra gondolok, hogy korábban inkább az volt a gondom, hogy permanensen önmagam voltam, és ez folyamatosan interferált a megoldandó porbélmákkal. Most inkább arról van szó, hogy a megoldandók mellett fel kell vennem a listára azt is, hogy önmagam legyek, ami már nem ugyanaz. Tippre ez hívja életre a pózerséget, amiben az emberek tudatosan olyanok igyekeznek lenni, amilyennek gondolják magukat, hogy voltak mikor még nem volt szükség erre a tudatosságra. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a mondat nyelvtanilag helyes volt, de talán átszivárog rajta, mit akar jelenteni. 
Ez meg magával hozza az öndefiníció problémáját, amiről már régóta szeretnék írni ide, szóval ha már így alakult és úgyis késik a pizzám...és hopp megjött. Majd máskor folytatjuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése