20170117

Az Attila

/ egy emlék a nemrég elhunyt Eckensberger Attilálval /

Szentendrei nyár este volt. Kaska és én, pár ismerőssel, bulit keresve mászkáltunk a langyos macskaköveken. A legtöbben már hazamentek, csak bennünk, kevesekben maradt némi remény arra, hogy találunk valamit, ami miatt érdemes egyben tartani a széthullófélben lévő éjszakát. A Fő tér felé szállingózva zenét hallottunk kiszűrődni a Korona Étteremből: esküvőt tartottak bent, de persze egyikünk se tudott átjutni az ajtónálló útakadályán. Zártkörű a buli – mondta a személyzet.
Ugyanakkor kiváló zenét kevert a rezidens lemezlovas, így arra jutottunk, hogy bár be nem mehetünk, azt senki nem tilthatja meg nekünk, hogy az étteremtől néhány méterre, a tér közterület jellegét kihasználva ugrabugráljunk. Eleinte csak három-négy fiatal magánakciója volt a dolog, de idővel egyre többen lettünk: egész csapat ember táncolt a főtéren!
Egy ponton megjelent Attila, a Korona Étterem főnöke. Egy röpke másodpercig átfutott az agyamon, hogy személyesen ő jött ki, hogy elküldjön minket. Aztán ez a félelmem semmivé párolgott, mikor megláttam a kezében egy tálcát, rajta egy – vagy két? – bontatlan vodkás üveggel, amit hatalmas vigyorral átadott a táncolóknak! Még valami olyasmit is mondott, hogy „Meg ne szomjazzatok!“ de erre már csak halványan emlékszem. „Ilyesmi csak Szentendrén történhet!“ vigyorogtunk egymásra Kaskával a felesek után.
Néhány piruett és pár kör vodka után, amikor már azt hittük, hogy nem lehet jobb a este, Atilla ismét megjelent, ezúttal a pincérek és egy nyársra húzott egész Disznó társaságában. Tökéletesen szürreális pillanat volt. A Disznó – nagybetűvel! – mint egy király, dominálva a pillanatot, átformálta az estét nem várt buliból, ikonszerű, történelmi momentummá. A Disznót nekünk hozták, az emberek pedig rávetették magukat, mintha nem lenne holnap – és egy kicsit mindenki azt kívánta, hogy ne legyen holnap.

Számomra Atillával Szentendre egy megismételhetetlen ikonja múlt el, egy-egy közös élményünkre mindig emlékezni fogok. Írhatnék arról, milyen nagyvonalú volt, újra és újra, de minek? Mindenki tudja. Isten áldjon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése