Krizbo.com: Get a Life

Minden azzal a gesztussal kezdődött, jó 100 millió éve, hogy egy keményebb triász kori vihar kicsavart a helyéről egy szép szál páfrányt, majd befújta a mocsárba. Később úgy alakult, hogy a mocsár veszített a nedvességtartalmából és szilárdulni kezdett, a mi páfrányunk pedig tömörödni.
Teltek múltak az évszázadok, évezredek, évmilliók. Jöttek mentek a meteorok, tektonikus mozgások, éghajlatváltozások, jégkorszakok.
A páfrányunk pedig elég hosszú idő elteltével akkor látta meg újra a napvilágot, mikor is egy kormos arcú brazil munkás - aki 1 dolláros órabérért dolgozik - elkiáltotta magát "Grafit!"
A fekete kődarab egy hordóban átszelte a fél világot, hogy Európában kössön ki, a Rotring egyik gigászi feldolgozó üzemébe. Ott szétforgácsolták, keverték, ötvözték, formázták egész addig míg egy kis tégelyben végezte, amire a 2B illetve a 0.5 mm feliratokat ragasztották. Ezután egy kamionban áthozták sok társával együtt Magyarországra, ahol a Hungaropen raktárában porosodott. Később Sopronba került, az Erzsébet utcai Írószer boltba ahol megvettem 150 Ft-ért.
Ezután a doboz elkeveredett itthon, de mikor megtaláltam, máris befogtam a tollamba egy hegyet, és most nap nap után porlik a rideg fémcső szorításában, rajzoknak adva életet.
Ugyan az a grafit, ugyan az a páfrány hívja életre a vérengző, nyálas szörnyetegeket, és hatalmas, ártatlan szemekkel néző szőrös kis cukiságokat, termeszvárakat, lebegő sziklákat és monolithokat. Érezni, hogy ez a történet már akkor elkezdődött mikor az a páfrány még ki sem bújt a magból, és nem lesz vége a papíron se. Ez csodálatos dolog.

••

Nemrég felfedeztem ezt a QR Code-s dolgot. Teljesen el vagyok tőle ájulva. Annyi lehetőség van ebben az egyszerű kis dologban, amit elsőre talán felmérni se lehet. Eleve a tartalmiság amit ez hordoz. Ez már nem teljesen olyan mint a bináris rendszer, noha mégis az. Fekete - 1, fehér - 0. De a jel maga már nem számsor, még ha a gép azt is csinál belőle. Komplikáltabb mint a vonalkód. Ez már számítógépül van. Olyan mint a hieroglif írás, vagy mint akármelyik írott szövegalkotási forma. Az írott nyelvnek egy teljesen új koncepciója. Azt hiszem, hogy lesznek még ezzel kalandjaim.

••

Azt hiszem most már egészen nyilvánvaló, hogy ez az évtized a hősök haláláról szól majd. Ezzel szembe kell nézni. A mostanában elhunyt Bernáth (y) Sándor kapcsán vált számomra egyértelművé. Őt magát nem ismertem személyesen, pedig biztos megfordult párszor nálunk, Apuval jóban voltak úgy tudom. A fiával pedig még dolgoztam is együtt, de épp csak egy villanás erejéig. Akkor még nem voltam készen a grafikára. És ami azt illeti Arra a grafikára most se vagyok. Nem is leszek. Na de nem erről akarok írni.
Azt gondolom a legtöbb dolog ami ma történik a művészetben itthon, az visszavezethető a rendszerváltás előtti-körüli hőskorszak hőstetteinek hőseire. Azokra a ma már ötvennél idősebb, hetvennél talán fiatalabb "srácokra" akik az átkosban dolgokat mertek tenni, és valahogy ezt a szokásukat ugyan úgy megtartották a váltás-változás után is. Bernáthy annak idején Bizottságos volt, aztán később meg az itthoni techno kultúra megkerülhetetlen - alapító? - alakja. Már akkor elektronikával foglalkozott mikor én épp csak a csörgővel ismerkedtem.
De ugyan ezt elmondhatnám Apámról is, de elmondhatom az ő nemeziseiről, barátairól, ismerőseiről. Valahogy az akkori avantgarde éra sokkal inkább "jelen" volt. Ami ma történik, mindenképp ebben gyökeredzik.
A provokatív zenekarok "Bizottságosak", a művészeti csoportok "olyanok mint a Vajda Stúdió volt akkor" stb. Mintha azóta semmi nem történt volna. Ismételjük, értelmezzük.
Bár ez kicsit olyan, mint a Föld gömbölyűségének felfedezése után valami hasonló volumenű felfedezést elvárni. Nem nagyon lehet újat találni ezután. Minden új felfedezés erre épül és legfeljebb csak finomodik, vagy új kontextusokba kerül. De nem lehet jobban megőrülni mondjuk Lacánál. Vagy ha lehet, akkor az olyan Lacás lesz.

••

Szórakozott vagyok. Ez tuti. Nem tudok összetett feladatokat hiba nélkül megoldani. Például "vidd ezt a csomagot, szerezz hozzá borítékot, címezd meg, add fel ajánlva". Na az tuti, hogy valamit máshogy fogok csinálni. Ajánlott helyett elsőbbségivel adom fel. Vagy valamit elnézek, vagy mittudomén. Valami lesz, amitől még a feladat teljesül, de... Megoldom, de nem úgy. Jó lesz, de nem tökéletes.
Ez azért van mert közben valahogy hallom a kozmosz hangjait és az sokkal érdekesebb. Nézegetni a rotring hegyeimet a parkban meg kávézgatni, rajzolni, gondolkodni, beszélgetni nénikkel és tudatosan kizökkenteni a csoporttársaimat a munkából. Elkalandoznak a gondolataim és ettől a világ olyan ködös lesz és távoli.
Olyan ez mint mondjuk levelet írni úgy, hogy beszélgetsz közben valakivel. Érthető lesz amit írsz, de tele lesz apró tévedésekkel. Elírásokkal, szóismétlésekkel, stb.
A mindennapokat pontosan így élem meg. Csinálom amit kell, de közben beszélgetek a kozmosszal, és higgyétek el nem olyan nagy baj, ha ettől kicsit szétszórtabb az ember. Azt hiszem talán a kozmosszal való kapcsolat az ami segít megőrizni az ép eszemet. :)